én

ők

egyebek

muzsikblog

fejtörő

ez volt régen

credits

And this is where I begin and you end

2005. május 18., szerda Did you know reapers eat apples? Aki bírja a krimiket, tegye fel a kezét. Akinek először a „ki a gyilkos és miért tette?” típus ugrott be, az tegye le, és figyeljen. A kérdés a következő: mi lenne, ha egyetlen tollvonással bárkit, bármelyik haragosunkat eltehetnénk láb alól? Ha csupán nevének leírása elegendő lenne ahhoz, hogy kivégezzünk egy bűnözőt vagy valakit, aki fenyeget minket? Nem kell hozzá más, mint egy kis fekete könyvecske, és egy unatkozó shinigami (a sintó hiedelem szerint a halál istene), Ryuuk, aki az emberek közé hajítja megunt könyvét… Aki pedig megtalálja, az egész Japán legkiemelkedőbb elit éltanulója, a zseniális Yagami Light (Raito), aki szintén unatkozik… de hamar megszületik benne az elhatározás, ő lesz az, aki igazságot szolgáltat, és a könyvecske segítségével megtisztítja a világot a bűnösöktől, akik amúgy is megérdemelnék a halált. Az igazság és Ryuuk ereje az ő oldalán van – gondolja Light, miközben tévéből és internetről ellesve a bűnözők neveit, szorgalmasan írogat a könyvbe. Magánakciói révén tényleg visszaesik a bűnesetek száma, arra azonban nem számít, hogy a rendellenes halálozások miatt hamarosan nem csak a japán rendőrség, de az Interpol és az FBI is a nyomába szegődik majd az ismeretlen gyilkosnak, akit „Kirá”-nak (Killer) neveznek el. Fő emberük a furcsa és excentrikus nyomozó, L, akinek megérzései és módszerei tévedhetetlenek, de sem a kilétét, sem igazi nevét nem ismeri senki. És L hatalmas előnye ebből származik, ugyanis a könyvecske – a Death Note – csak akkor működik, ha a megölni kívánt személy valódi nevét írják bele, hozzáképzelve közben az arcát is. Így L teljesen védve van, míg Light egyre inkább menekülni kényszerül, és az igazságosztó gyilkosságokból hamarosan kényszer szülte gyilkosságok lesznek, amivel megpróbálja elterelni a gyanút önmagáról, kétségbeesetten próbálva kideríteni közben L valódi kilétét, hogy végezhessen vele. Light zsenialitása úgy tűnik előnyére van, a Death Note-ot ugyanis rendkívül kreatív módon lehet alkalmazni – például megadni a halál módját, idejét, illetve meghatározni az áldozat cselekedeteit 23 napra előre – és Light ezt a lehető legcsavarosabb módon ki is használja. Saját tökéletessége azonban hamarosan a fejébe száll, és az idealista egyetemistából hidegvérű, számító gyilkos válik, aki a könyvecske és saját vélt igazának bűvkörébe kerülve most már csak azért sem akarja feladni – pedig bármikor megtehetné. L mégis mindig egy lépéssel előtte jár, sőt nemsokára személyesen is konfrontálódik Light-al, akit kezdettől fogva gyanúsít, és megkezdődik a macska-egér harc, ahol mindkét fél tart a másiktól, miközben a külvilág felé nemcsak jó ismerősök, de a körülmények összejátszása folytán munkatársak is lesznek a Kira-ügyben. Zseni a zseni ellen, a kérdés csak az - ki marad alul? Read into the Note cybergeisha at [23:46] in Ajánló   Sigh Egyébként meg nincs munkamorálom. Nézzük csak, hogy is megy ez. 1.) Főnök: Ennek meg ennek kéne utánanézni, összerakni, van rá másfél hetünk, bla. Én: Oook, másfél hét szuper. [hét közben] *klikkel-klikkel* *netez-netez* *fórum-fórum* *olvas-olvas* *szépen lassan anyagon pöntyög* 2.) Főnök: Még eszembe jutott valami, vedd bele ezt is, meg ezt is, meg ezt is, bla. Ja, és holnap kettőre kell. Ilyenkor munkaerőnk (gy.k. én) kedvesen mosolyog, majd letol egy hatalmas bögre üzemanyagot (gy.k. kávét), határozottan kicsapja MSN-re az "Elfoglalt" opciót, és güzü módjára kaja-pia nélkül pörög-pörög és kattog-kattog amíg az egy hetes anyag másfél nap alatt kész nem lesz. Miután is persze a főnök közli, hogy nagyszerű, de tulajdonképpen...hát, mára mégsem kell. Azért ügyes vagy. Bla. Előnye a dolognak, hogy mindezek után már lehet nyugodtan étkezni, elégedetten ülni, és szépen lassan leengedni, mint a lufi. Na és persze blogot írni. De ugye korai menedzserbetegséget ennyitől még nem kap az ember? cybergeisha at [15:00] in Magán

2005. május 17., kedd Restart Wow, ezen a hétvégén úgy száguldott el mellettem a világ, hogy csak ülök, és tátott szájjal bámulok utána. Lehet hogy több tévét kéne néznem? Nem. cybergeisha at [9:30] in Random

2005. május 13., péntek Jótanácsok velem együtt dolgozóknak: 1.) Irónia. Szerezz egy szótárt, és tanuld meg, mi az. Ha már nálad van, nézd meg a "cinizmus" szót is. 2.) Nem kell megosztanod velem minden egyes alkalommal, hogy hova mész, mit csinálsz, mit eszel, megy-e az e-mailed, kitől kaptál levelet, mert KURVÁRA NEM ÉRDEKEL. 3.) Ha a válaszom "Uhn", vagy "Ó, tényleg?", akkor minden bizonnyal *szintén* KURVÁRA NEM ÉRDEKEL, amit éppen mondasz. 4.) Ne dudorássz fennhangon, főleg ne gagyi rádióslágereket. 5.) Ne kérdezz vissza ötvenszer arról, amit már egyszer elmondtam, inkább próbáld meg ÉRTELMEZNI, amit beszélek. >.< Gyűlölöm a szájbarágást. 6.) Az akadémikusok/píéjzsdímókusok általában unalmasak és korlátoltak, igen, te is az vagy, csak nem veszed észre. Arrrgh. Kérek egy jóindulatú villámcsapást fentről, ide, most. Igen, intoleráns munkaerő vagyok, és? cybergeisha at [11:56] in Magán   Töpreng Kedves valaki(k), akik olyan lelkesen jártok ide a Hungaropharma szerveréről, hogy az minden statisztikánál a második helyen végez: a.) begyógyszerezve-e élmény engem olvasni? b.) ha már így szerettek, nem küldenétek egy kis meglepicsomagot? Ígérem, nem fogok rá bort inni. Max. vodkát. Akinek meg problémája van az oldallal, annak melegen ajánlom a használható alternatív használható böngészők feltelepítését a Suxxpoleren kívül. De ha valaki mégis ragaszkodna kedvenc IE-jéhez, az cserébe mesélje el mailben, hogy lehet valamit arra is optimalizálni. No idea? Akkor így jártatok. cybergeisha at [8:31] in Érdekes

2005. május 11., szerda ... Azt hiszem, fogok csinálni egy x/no comment kategóriát is. Az előbbikhez hasonló posztok számára.  Heh. Ettől meg már alapban szét kéne esnie a tér-idő kontinuumnak. Öregszem, vagy csak le vagyok maradva? Esetleg konzumosodom, mint a szaloncukor? Oh, irgalom. cybergeisha at [10:51] in Random   ... ... Au. cybergeisha at [8:20] in   Részeg blogpost! Mer ilyen még nem volt! Négy évig nem rúgtam be a csoporttársaimmal......most igen! Az kellett hozzá, hogy otthagyjuk ezt a nyomorék sulit...komolyan, ilyen jót négy év alatt nem buliztam ezekkel az emberekkel. Szánalmas, mi? Az voltam, de jobb útra tértem. És csacsirészeg vagyok úgy, hogy egy piát sem fizettem! Mert ilyen rendesek. És meghívtak. SOKSOKSOKMINDENRE. Holnap nagyon fogok röhögni ezen a bejegyzésen. Vagy nagyon sírni. Tipikus. Még ilyenkor is kijavítom a helyesírási hibákat. Utálom a helyesírási hibákat. I love you all. love you love you love you nem tudok olyan jól részeg blogpostot írni, mint Jacopo. mert mindig olyankor vagyok részeg, amikor nincs a közelben gép. most van. holnap hétkor kell kelnem. most van éjjel kettő. FAKK. i live like a teenager all this exuberance let's grow up later LIFE'S TOO SHORT THIS TIME cybergeisha at [2:00] in

2005. május 10., kedd Nyamm Viszont a rongyrázós-polgármesteres fogadások után megmaradt ingyen kaja+süti a legjobb! :diszkrét csuklás: Na, *ilyenkor* szeretem a melót. :D cybergeisha at [12:41] in Random   Búgócsiga Megittam éhgyomorra egy teljes bögre kávét. Jelenleg nem tudom eldönteni, hogy lerókázzam-e a monitort, vagy hisztérikusan vihogva pattogjak a székben.  Megszámoltam az elkövetkezendő kábé öt hétvégémet, telítettségi szempontból. Azért jó, hogy anyámék legalább hétköznap látnak. :D Ma délután a nagyszerű *köhm* és érdekfeszítő *köhm* munkámról fogok mesélni végzős fősulisoknak. Már látom, ahogy Dreamer már csak ennek említésére is csuklik... Hogy is van? A lelkem a vállalatot illeti meg... Tralá. Ezenkívül rájöttem, hogy most már *tényleg* neki kéne állni tanulni. Valaki emlékszik még, hogy kell olyat? Segítsetek ki. A vizsgaidőszakok már csupán tudatom mélyének poshadt állóvizében úszkáló emlékek... [This post was brought to you by caffeine.] cybergeisha at [9:56] in Random

2005. május 9., hétfő Addendum Mellesleg meg olyan hideg van itt bent, hogy mindjárt tüzet rakok az iratszekrényből. Azaz raknék, ha nem lennének teljesen elgémberedve az ujjaim. Fene a fűtési időszakba, meg a hatfokos májusba! Országomat egy pulcsiért. cybergeisha at [12:27] in Random   Víkend Hát, nem gondoltam volna, hogy egyszer hat ember társaságában fogok csápos hentait nézni (no nem mintha magamban szoktam volna :D) ... mindenesetre élmény volt. (Aki nem tudja miről van szó, az örüljön, és maradjon csak továbbra is ilyen édesen ártatlan.) És köszi, hogy süthettem nektek palacsintát, és bocs, hogy láma harmatgyenge módra beájultam hajnali 4-kor, de sajnos a dolgozó emberek (egyre) kevésbé bírják a gyűrődést...! Most ülök az irodában, iktatom az elmaradt leveleket, fél szemmel pedig egy igencsak illetlen doujinshit olvasok, ezenkívül van egy csomag cseresznyés Mannerem, és ez jó. Ami pedig szól repeaten, az az Antidote - új énekesnő ide vagy oda, ez most az überkedvenc bejövős zene. Ha elunom az ücsörgést, táncparkettet csinálok a padlószőnyegből. (Ebből gondolom kitaláltátok, hogy a kollegám ma szabadnapos. Office takeover!) Egyébként kaptam egy smst ismeretlen számról, a következő very tartalmas üzenettel - idézem - "haj". Ha a szőke barna fekete ah mindegy herceg az, akkor kérnémszépen hívjon fel. Az sem baj, ha nem tud helyesen írni. cybergeisha at [12:23] in Random

2005. május 5., csütörtök I'll find the time to show you... wonders never cease. Mindezek ellenére ez akkor is egy tökéletes szám. cybergeisha at [22:10] in Ajánló   Zene És a Morcheebának új énekesnője van. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy nagyon utáljam-e a tényt, vagy sem, mindenesetre a Szigetes fellépésük iránti lelkesedésemet kissé lehűtötte a hír. A Morcheeba mindig egyet jelentett az énekesnő, Skye selymes, földöntúli hangjával. Számomra ez az a zene, ami messzi országokat juttat eszembe, amit mindig magammal viszek, ha utazom. Az új csaj viszont teljesen más karakter, sokkal ércesebb, kevesebb lágysággal. Szokatlan. És itt az 5. album, az Antidote, kicsit pörgősebb, de azért az annyira jellemző indie trip-hop Morcheebás hangzással - és a dalok szövege is változatlan: akár egy álmodozó, pszichedelikus utazás. what do you feel when you let go of the wheel can you take a leap of faith will you face the change of pace there are worlds out there beyond compare Mégis, a régi hang nélkül sajnos nem ugyanaz. Azért örülök, hogy én még láttam őket az eredeti felállásban. Életem egyik legjobb koncertje volt. :) cybergeisha at [21:15] in Ajánló   It's the little things - Amikor még kicsi voltam, az egész világ lenyűgözött. Az apró dolgok. A nagy dolgok. Minden. - De most hogy idősebb vagy, már kissé unalmasak, igaz? - Egyáltalán nem! Még mindig lenyűgöznek. Csak megtanultam, hogy tartsam meg őket magamnak. cybergeisha at [11:31] in Gondolat

2005. május 4., szerda Zero hour Ez egy olyan poszt, hogy nincs poszt. Ülök az új irodában, és a tekintetem kalandozik kifelé a tetőablakon, ergonómiailag kifejezetten nem gazdaságos konstrukció. Tip-tap, eső esik, illat van a levegőben, valamire várok. Most csak arra, hogy vége legyen ennek a napnak, csendes estével, lassan. Bámulom a kék eget. Talán valahol messze, kék óceánt bámul ugyanígy valaki. szél csend cseng Egyébként utálom, ha valaki csakazértis blogfrissít, pedig nincs is miről írnia. ;)  cybergeisha at [15:31] in Random

2005. május 2., hétfő Sunshine day Köszönöm a szép majálist. Nosztalgikus volt, kellemes. A virág pedig épségben hazaért velem. Csak hogy ne aggódjatok. :) feels good i'm stranded on a spaceship hideaway and something makes me think i'm here to stay i'm so happy where I am cybergeisha at [10:16] in Magán

2005. április 27., szerda Nézegető Következzék egy kis fotósorozat Dru kedvéért, aki a múltkoriban panaszkodott, hogy valószínűleg lemarad a májusban záró japán kard kiállításról a British Museumban - így csak most, de nem csak neki, jöjjön pár kép, amiket én fotóztam ott, még decemberben. Maga a tárlat nagyon hangulatos volt, szépen megvilágított, csendes. A kardokat három teremre osztották el, két-két oldalon vitrinekben, történelmi időszakok szerint, kb. a 700-as évektől egészen a modern korig. Egy klasszikus, régi stílusú katana, míves hüvellyel, a Kamakura bakufu korából (i.sz. 1100 körül). Kardok a Tokugava-sógunátus idejéből (1790 körülről - ez itt a kép előterében valami véreskezű testvérgyilkos nagyúré volt, azt hiszem ^^). Egy gyönyörű naginata az előtérben - ez a fegyver elvileg (penge nélkül) olyan hosszú, mint a viselője magassága - hát, ez nagyobb volt, mint én. :) Nem kardok, de az Ázsia-tárlat részei: Hatalmas aranyozott ülő Buddha (élőben lenyűgöző!) Ezek a Buddhák a kiállítóterem végében csücsültek így hármasban - majdnem faltól falig. Mindegyikük embernagyságú. Az erkölcsös életűek és a gonoszok ítéletkönyvét tartó két kínai hivatalnok szobra közül természetesen a gonoszét fotóztam. :P És végül egy japán teaszertartás-házacska makettje - kireiiii~! Sorry, hogy csupán ilyen kevés, de összesen egy órám (!) volt a British Museumra - ami még kimondva is istenkáromlás - így ennyi tellett. Talán egyszer valamikor szánhatok rá majd egy teljes napot. :) cybergeisha at [18:15] in Képes   Message in a bottle Úgy érzem magam, mint aki nagy nekiveselkedéssel és elhatározással felmászott a (virtuális) szószékre, nagy levegőt vett, összerendezgette papírjait - amiket éjszakákon keresztül nagy gonddal fogalmazgatott-csiszolgatott - a szószék tetején pedig egy kis cetli várta, ezzel a felirattal: "Tudom mit szeretnél, de egyet se félj! Én ezt mind elmondtam már helyetted." Nyíltan, őszintén, ráébresztően. Sokaknak. Sokunknak.  cybergeisha at [9:28] in Gondolat